Az új blog amit ígértem. :)

Sziasztok! :) Megígértem nektek hogy ha lesz új blogom akkor kirakom. :) Az új blogom Lay-el foglalkozik és a bukott angyalokkal. :) Ha kedvet kaptatok rá hogy elolvassátok itt van. :) <3 Jó olvasást hozzá manók! :3

http://fallen-angels-are-angels.blogspot.hu/

5. rész - A jövő és a vég

Sziasztok. :) Imádlak titeket, és köszönöm a komikat. :3 Remélem vártátok a következő részt. ;) Nem is húzom  tovább a szót, jó olvasást! :*
   Alattam zöld fű, felettem kék ég. Körülöttem emberek nevetnek. A madarak csicseregnek. Ilyen lehetett volna a világ, ha papámnak sikerült volna, megteremteni a jövőt. Én megteremtettem. (LuHan vajon hova csöppent, és Kris?)
   Elindultam amerre a fejem vitt. Egy busz suhant el mellettem, az oldalán egy bizonyos reklám volt, és LuHan. Lu egy táskát reklámozott. Az új szavak csak úgy özömlettek a számból. (Lu úgy néz ki, hogy idol lett.) Amíg jártam az utcákat, azon gondolkoztam, hogy én ki lehetek. Egy idegen rám köszönt és odajött beszélgetni.
-Szia. Mikor fotózod a fiúkat legközelebb? -izgatottnak tűnt a lány.
-Helo. Hogy kiket fotózok? -néztem rá értetlenül.
-Hát a fiúkat...az exo-t. Annyira imádom LuHan-t. Cuki idolként... -a többit már nem hallottam. Megfogalmazódott bennem, hogy a jövőnk is egy. Én fotózom őket. A buszon lévő képet is én csinálhattam. A lány elmondása szerint ebben az utcában lakok. Elindultam haza, a kulcsot megtaláltam a zsebemben. Amikor beléptem Lu illata csapott meg. Az illat után mentem, Lu pulcsija a kanapén volt. Szép volt ez a ház. Sugárzott róla a jókedv. Farkasos képek voltak kiakasztva. A könyvespolcon, Luhan könyvei voltak. Luhan-t nem láttam sehol. Ekkor a folyosóról nyíló fürdőből, Lu jött ki.
-öö...tee...-ennyi jött ki a számból.
-Uh...neharagudj nem tudtam hogy ilyen hamar hazatalálsz. Gondoltam letusolok előtte... -nézett rám ártatlanul.
-Nem az a baj...LuHan...te...mez...vegyél fel valamit magadra... -kaptam el a fejemet a meztelen testéről, amin a víz cseppekben folyt.
-Ops...tényleg. Bocsi édes -ezzel besuhant a fürdőbe és felvett egy fekete farmert. Olyan álomszerű ez az egész. Itt van ez a gyönyörű ház, együtt vagyok LuHan-nal, ő egy idol, én meg őt fotózom. A szédülés érzete hatalmas pofont adott. Amikor kinyitottam a szememet megint a parkban találtam magamat. Tényleg csak egy álom volt, de a jövő volt. Gyorsan hazafutottam LuHan-t keresve. Felöltözve jött ki a fürdőből.
-Annyira örülök hogy megmentettelek Kristől és hogy sikerült a jóslat -tört ki belőlem.
-Szia...te miről beszélsz? Sokat dolgoztál tegnap velünk...menj pihenj le -válaszolta mint ha semmi sem történt volna.
-Te miről beszélsz életem? -néztem rá furcsán.
-Életem? Ez most valami szó vicc? A barátnőm szokott így hívni és te nem vagy az -lépett közelebb fürkészve.
-Persze. Csak egy szójáték volt -rohantam ki.
Addig rohantam amíg megint a parkban kötöttem ki. Kris-be botolva.
-Basszus...már csak te hiányoztál... hát te miért sírsz? Rómeó netalántán eldobott?-lökött el magától.
-Nem emlékszik rám... -tört ki belőlem a zokogás.
-Hmm...érdekes...de örülök hogy mégsem engem választottál -vigyorgott.
-Kris...mitcsinálsz? -fagytam le mert közelebb jött.
-Mivel hogy nincs ő, megpuszilhatlak? -pirult el.
-Hát megpuszilhatsz -képedtem el. Azt hittem hogy rossz fiú, de úgy néz ki aranyos is tud lenni. A gondolkozásból Kris gyengéd puszija zökkentett ki.
-Ne szomorkodj. Úgy néz ki ez a jövőd, hogy LuHan nem lehet veled -vigyorgott még mindig.
-Kris...ezzel nem vidítasz fel. Nincs semmi módszer arra, hogy emlékezzen rám? -néztem rá szomorúan.
-Hát...nem...nincs... -nézett ide-oda.
-Kris! Hogy emlékezhet rám LuHan? -fordítottam a fejét magamhoz.
-Van rá mód. Folyamatosan kerülj közel hozzá. Amikor telihold lesz, és veled lesz, mindent mondj neki el és a nyakláncot add rá. Most lesz fotózás, nyomás -lökött előre.
-Köszönöm -futottam arra amerre a tömeget láttam. Bent az épületben megpillantottam Lu-t egyedül. A főnököm jött oda hozzám hogy kezdeni kéne.
...
Nagyon sok képet csináltam róluk. Fotózás után odamentem Lu-hoz.
-Szia. Figyelj, bocsánatot szeretnék kérni a mai napért, meg hogy csak úgy eltüntem. Lenne kedved meginni valamit? -reménykedtem hogy eljön velem.
-Csá. Nem érdekel hogy mitcsináltál ma. Nem megyek el veled sehova sem. Ja és ne is reménykedj hogy randizok veled -odament hozzá egy lány és megcsókolta. Gondolom a barátnője volt. A szavai csak úgy viszhangzottak a fejemben. Utál engem. (Mi tévő legyek? A könyvekben biztos van valami vagy a papa naplójában.) Hazarohantam. Otthon a táskámat csak ledobtam a kanapéra, és a naplóba vetettem magamat. Azt írja hogy vissza kell mennem a múltba és a nyakláncot Lu nyakáról le kell vennem majd összetörnöm. A szobámat körbe raktam gyertyákkal és lefeküdtem a közepébe. Behunytam a szememet majd a múltat képzeltem el. Az alagút, sötétség, LuHan szomorú arca, Kris ahigy Lu nyakához szegezi a késemet és a legfontosabb hogy áll az idő. Szédülés kerített hatalmába. A szemem csak úgy kipattant. Amit elképzeltem ott volt előttem. Felkektem és odaszédelegtem LuHanhoz, a nyakláncot lekaptam a nyakáról és földhöz vágtam. Az orrom elkezdett vérezni és a szívem szúrni. A nyaklánc volt a hibás hisz a véremet kellett belecsepegtetnem. Sikítottam a fájdalomtól majd összeestem.
   Egy hang csapta meg a fülemet, Lu hangja.
-Bridget!! Itt ne merj hagyni. Sajnálom hogy nem emlékeztem rád -rázogatta a vállamat. Kinyitottam a szememet. Lu ölében voltam, és könnyezett. A gyertyákkal körül rakott szoba még mibdig ugyan úgy nézett ki.
-LuHan? -néztem rá.
-Szeretlek életem -szorosan átölelt és csak sírt.
Ez lenne az utolsó rész. Remélem szerettétek LuHan és Bridget kalandjait. Fogok majd egy másik blogot létrehozni és az is az exo-val kapcsolatos lesz. Ha kész lesz kirakom ide a frissekbe. :) xoxo--> Brigi

4. rész - Az utolsó hozzávaló

   Egy sötét szobában találtam magamat. Kiléptem a folyosóra, ami tele volt farkas képekkel. Némelyik kép sarkában jelek voltak. Tovább haladtam és lementem egy lépcsőn.
   Egy beépített vízesést találtam. Levettem magamról mindent, kivéve a fehérneműimet és bementem a vízbe. A telihold fénye bevilágított, és a vízben tükröződött a képe. Lemerültem. Mélyre volt beépítve, így merülhettem. Amikor feljöttem, hátracsaptam a hajamat, és meghallottam LuHan hangját.
-Gyönyörű vagy a telihold fényében -vette le a pólóját és a gatyáját, csak egy boxerben volt, majd beugrott a vízbe. -LuHan... -akadtam meg a beszédben, mert előttem állt félmeztelenül.
-Shh kicsim...éljünk a pillanatnak -húzott szorosan magához és forró puha ajkait ráhelyezte az enyémre. Levegő hiányában elváltunk.
-LuHan...én...szeretlek... -suttogtam a levegőben kipirult arccal.
-Én is szeretlek téged. Ne aggódj az edzésekben nem foglak zavarni, így nem lesz baj. Viszont az egész banda ellenem van...ők keresztbe fognak nekünk tenni. Kérlek figyelj majd oda mindenre -nézett rám szomorúan.
-Rendben -néztem mélyen a szemeibe.
Lu elment "vadászni", én meg egyedül maradtam. Gondoltam körülnézek egy kicsit. A könyvtárba kötöttem ki. Az asztalon találtam pár könyvet az időkontrollról. Beleolvastam, és azt írta hogy kell hozzá egy fontos hozzávaló, de rejtvényben volt. "Fényesebb a napnál, és vörösebb a rózsánál." Kitéptem a könyvből a cetlit és az erdőnek indultam. (Mi lehet fényesebb a napnál?) Elvesztem a gondolataimban és beestem egy barlangba. Hallottam a denevérek nyüszögését. A barlang tetejéről csöpögött a víz. Halvány fényt véltem felfedezni és egy alagutat. Elindultam az alagútban. Lépéseket hallottam mögülem. Valaki hátulról zsákot húzott a fejemre. Lépcsőn vezetett fel és lelökött a padlóra. A zsák leesett a fejemről.
-Csak egy a gond...beléd szerettem -mondta Kris.
-Kris...én nem lehetek veled. LuHan a barátom... -itt félbe szakított.
-Nem érdekel az a kis senki! Nem neked való! Csak ki fog használni! -rántott fel a földről és szorította a csuklómat.
-Aú...ez fáj...mellesleg simán irányíthatnál...miért nem teszed? -néztem rá fájdalmas arccal.
-Ne haragudj. Nem akarok senkit se kényszeríteni hogy szeressen. Azt akarom hogy szívből szeressenek. Bár az nem nagy bűn ha megcsókolsz, ugye? -mosolygott rám megint huncutul.
-Kris...ne csináld -a kezemet a tarkója körül összefogtam és lassan hajoltam felé. LuHan-t láttam meg az ajtó mögött szomorúan lehajtotta a fejét.
-Lu, Kris irányít... -már késő volt Kris megcsókolt. Én elkezdtem könnyezni. Kris lelökött a padlóra. Valami kiesett a zsebemből, egy hegyi kristály. Hát persze, a hegyi kristály fényesebb a napnál. A kristály hegyesebbik végével megkarcoltam a csuklómon lévő sebet, amely vérezni kezdett. A kristály átváltozott vér vörössé. Amikor felnéztem LuHan a padlón volt, felette Kris és kést tartott Lu nyakához. Gyorsan lehunytam a szememet. Elképzeltem hogy megáll az idő, senki és semmi nem mozog.
   Kinyitottam a szememet és a két fiú sem tudott mozogni. Odamentem Lu-hoz és a nyakába tettem a nyakláncot. Az ajkára suttogtam hogy: -szeretlek. Szédülés kerített fogságába és a mélybe rántott. Különös és egyben egy új helyen ébredtem fel.
Sziasztok LuHan fanok. :) Meglepetésemre Hanna írt megjegyzést . Köszönöm szépen. <3 Továbbra is csak akkor írok következő részt, ha írtok megjegyzést. :) Xoxo--> Brigi :*

3. rész - Farkas rejtelmek

Sziasztok manók! Köszönöm a sok oldal megjelenítést. Mivel hogy nem írtok a történetek alá véleményt, úgy döntöttem hogy nem folytatom. Ezt a részt még felrakom a többit nem...kivéve ha írtok ez alá megjegyzést. Jó olvasást. Puszi.
   Az Ezüst-folyónál már nem fognak keresni. Biztonságban vagyunk úgy hogy leültem. LuHan tétovázott de utána leült. Látszott rajta hogy mondani akar valamit.
-Mondani szeretnél valamit? -puhatolóztam.
-Igen. Figyelj én is sok mindenbe hazudtam neked. Legelőször is tudok mozogni ugyan úgy mint te. Hiába állítod meg az időt. Mindent hallottam amit AKKOR mondtál nekem. Mivel hogy nagyon feszült voltál megtudtál állítani. Másképp nem engedtem volna hogy bemenj abba az épületbe. Jah és farkas vagyok. Nem tudom kontrollálni az erőmet még -vallott be mindent nekem.
-Hűha -képedtem és pirultam el teljesen. Tud róla hogy szeretem őt, de nem mondott rá semmit.
-Jól vagy? -kérdezte sápadtan és lépett felém.
-Persze. Miért kérded? -néztem rá kíváncsian.
-Vérzik a homlokod -állt meg előttem.
   Megnéztem hogy igaza van-e. A kezemmel megérintettem az imént említett helyet. Odapillantottam a kezemre és véres volt. A vér látványát nem bírom. Elkezdtem émelyegni, majd éreztem hogy a lábam már nem tud megtartani. Összeestem és képkiesés.

...

Egy tisztáson találtam magamat. A fejem már nem fájt és nem vérzett.  Éjszaka volt és egy idegen farkas vonyítást hallottam. A félelem érzete arcon csapott. Semmi védekező eszközt nem találtam, így hát védtelen voltam. Előjött LuHan fehér farkasa és megállt velem szemben. Úgy néz ki hogy nem akar bántani. Felkeltem a földről, majd lassan sétáltam az erdőben. Az erdő közepéhez érve ez a látvány fogadott.

A víz fölött köd uralkodott. A hátam mögött hallottam egy reccsenést...a fehér farkas volt az.

-Úgy mozogsz mint bambi amikor a vadászok elől bujkál. Észre vettelek te kis huncut -morgás volt rá a válasz. Utolsó emlékem LuHan sápadt, aggódó arca. Itt vagyok teljesen egyedül elveszve és azt sem tudom mi van LuHan-nal.
-LuHan vajon hol lehetsz? -suttogtam magam elé, és a szemem tele lett könnyekkel. Éreztem hogy a fehér farkas odabújt hozzám. Lassan megnyugodtam. Hatással van rám a farkasa.
-Köszönöm -simogattam meg.

Gyakoroljuk az erőmet. Lehunytam a szememet, és elképzeltem hogy semmi sem mozog. Rendszerint minden megállt, kivéve a fehér farkast. Egy kis nyugalomra van szükségem, így talán össze tudom magam szedni. Lefeküdtem a földre és LuHan-on járt az eszem. A gesztenye barna szemén, a szőkés haján ami a szemébe lógott kicsit. A fejemben víz hangzottak a szavai: "shh...szerelmem." Nem hozta fel a témát lehet el is felejtette már. Hallottam egy nyüszítést és egy koppanást. A szemem felpattant és kereste a veszélyforrást. Senkit nem láttam. A hátam mögül lépett ki egy fiú. Rövid, göndör, barna haja van. A szeme barna és csillog.

-Szia édes. Nincs kedved játszadozni? -mosolygott huncutul rám.

-Nincs. Te hogy-hogy tudsz mozogni? -képedtem el.
-Az érzéseidet tudom irányítani -kacsintott rám.
-Azokat csak is én tudom irányítani úgy hogy szórakozz mással! -keltem fel, és hagytam volna ott, amikor is nem mozdultam.
-Mondtam hogy tudlak irányítani. Sőt ha nagyon szeretném, meg is fogsz csókolni. Mivel hogy szeretném érezni a hevességed, meg fogsz csókolni -ahogy ez a szó elhagyta a száját, elkezdtem felé indulni. A lábam magától ment oda. Nem én irányítottam. Ahogy belegondoltam hogy megfogom csókolni, elkapott a gyomor görcs. Én LuHan-t szeretném megcsókolni, nem ezt a seggfejt. Bárcsak LuHan közbelépne. Elsuhant mellettem a fehér farkas és neki ment a srácnak. A gondolataival így már nem tudott irányítani. A földre estem és vártam hogy most mi lesz. Elfutni nem tudnék előle, megtámadni sem tudnám semmivel, mert irányítani tud.
-LuHan add fel. Nem vagy még érett a farkassághoz és a csajhoz sem. Az erőddel se tudsz bánni -röhögött fel az idegen fiú.
Nincs is itt LuHan...csak nem? A fehér farkasból LuHan lett. 3 farönk repült a srác felé egymás után. Nem tudta kikerülni a farönköket és a földre került.
-Látos Kris? Mégis tudom használni az erőmet -mosolygott Lu.
-Hiába, az én erőmet nem tudod megakadályozni. Régen sokat szenvedtem miattad. Most kicsi LuHan szenvedni fogsz. Még hozzá a jövődet pusztítom el -nézett rám.
A kezem benyúlt a csizmám oldalába, ahol a késemet tartottam. A csuklómnál tartottam a kést, hiába hogy nem akartam.
-Hagyd őt ki ebből! -ordította Lu.
-Nem egyből ölöm meg. Hagyom hogy szenvedjetek -röhögött fel.
A kés a bőrömbe hatolt. A kezemen lassan csordogált a vér. LuHan szeme vörösödött és az átváltozással küszködött. Valamit tennem kell. Behunytam a szememet és erősen koncentráltam. Érzékeltem a körülöttem lévő mozgást, csak a sajátomat nem. Sikerült megállítanom a saját időmet. LuHan ezt kihasználva rátámadt Kris-re. 

   Kivette a kezemből a kést, felvett ölbe és futott velem ahogy csak tudott. Amikor egy tópartjára értünk lerakott. Émelyegtem és alig voltam tudatomnál, de Lu szavát tisztán hallottam.
-Ne hadj magamra kérlek. Szeretlek és csak miattad élek. Bridget...szeretlek -ennyit hallottam, mert elájultam.

Remélem tetszett. :) xoxo--> Brigi. *o*

2. rész - Az elszökés és a nagy baj

   Ez lesz az első időkontrolos edzésem. Lu Han azt mondta hogy nekem kell rájönnöm a módjára, hogy hogyan tudom magamat fejleszteni. Leültem mellé és behunytam a szememet.
   Fejben lejátszodtam hogy megáll az idő. A szél megáll és csönd van. A folyó sem folyik, egy helyben marad. Amikor kinyitottam a szememet, semmi sem mozdult. Egyedül Lu Han lassú lélegzetvételét hallottam. Annyira jó lenne neki mindent bevallani, hogy a szívembe fészkelte magát, hogy mit olvastam a naplóba. Úgy se tudja hogy mi történik körülötte, elmondom neki még ha nem is lesz tudatában a dolgoknak.
- Úgy néz ki,  hogy tudom magam fejleszteni, de ezek után nélküled fogom csinálni. Ennek az oka hogy szerelmes lettem beléd. A naplóval kapcsolatban hazudtam neked. Megtudtam fejteni az egészet. Az ük-ük apám amikor fejlesztette az erejét, belehalt a barátnője. A papám depressziós lett, és utána ment a túlvilágba. Hogy ne legyél veszélyben, elmegyek. Ég veled...szeretlek... -csókot leheltem az ajkára és sírva elrohantam. A sötét erdőbe futottam. Az ágak az arcomba csapódtak ahogy futottam. Valami elhagyott gyárhoz értem. A falai fehérek voltak, az ablakok be voltak törve. Bementem a gyárba, rossz ötletnek bizonyult, mert az ajtót valaki becsukta. A bezártság és a félelem érzése csapott arcon. Valaki lefogott és ráncigálni kezdett felfelé a lépcsőn. Beleültettek egy székbe és leláncoltak.
-Mit akartok tőlem? -ordibáltam rájuk.

-Téged, mert te vagy a jövőnk kulcsa -vicsorogtak rám. Látszódott a szemfoguk, amiből ítélve vámpírok voltak. Nem tudom mit tehetnék. Kiláncoltak és lefogott a fő vámpír.
-Jött megmenteni a kis háziállatod -nyerített fel az összes sápadt arcú. Vajon Silver-re gondolnak? Az ajtót hallottam hogy valaki kifeszítette. Ez nem lehet Silver. Bejött a szobába Lu Han.
-Te...hogyan? -sápadtam le.
-Nagyon gyorsan engedjétek el -lépett közelebb.
-Fogjátok le! Lássa csak hogy ősellenség válik a barátnőjéből -utasította a többit, mire azok lefogták Lu Han-t. A fő vámpír hozzám lépett és megnyalta a nyakamat.
-Finom a vére illata -mondta és hajolt volna hozzám.
-Hagyja...őt...békén...! -piros lett Lu Han szeme és egyre idegesebb lett.

-Elő fog bújni farkaskánk. Gyorsnak kell lennünk -lökte el a fő vámpírt az egyik csatlós, és hajolt lassan felém.
   A gondolataim csak úgy cikáztak. Lu Han farkas. Átakarnak változtatni vámpírrá. Véget vetnének az emberi életemnek. Na azt már...
-Neeeem! -ordítottam el magamat. Körülnéztem és megállt az idő. Lu Han sápadtan nézett rám. Épp időben állítottam meg az időt, mert a vámpír fogai 1 cm-re voltak a nyakamtól. Állj Lu Han ugyan úgy mozog mint én és felém lépked.
-Hogy-hogy tudsz mozogni? -képedtem el.
-Shh szerelmem. Sok mindent nem tudsz még rólam. Ráérünk megbeszélni, most viszont futás -fogta meg a kezemet és futottunk el együtt.
Sziasztok remélem tetszik a történet. Légyszíves írjatok megjegyzést. Nektek csak egy perc nekem pedig egy életre szóló boldogság lenne. Ki kíváncsi a folytatásra? xoxo---> Brigi.

1. rész - Az erőm

Sziasztok meghoztam az első részt. Remélem eddig tetszik nektek. :)  Jó olvasást. xoxo---> Brigi
   Meleg simogatta a bőrömet. A nap fent volt. Körülbelül 10 órát lesz fent. Addig élelmet kell szereznem Silver-el, hisz ott hagytam a csoportot. 1 órányira van innen egy tisztás, ahonnan tudok ennivalót szerezni kettőnknek.
   Elindultunk. Vajon milyen erőt kell felébresztenem? Vigyáznom is kéne valamire. Egész úton ezen kattogott az agyam. A fáról letéptem pár almát. Fordultam volna vissza, amikor is egy keménybőrűt pillantottam meg. (Bárcsak megállna most az idő-hunytam le a szememet.) Mikor kinyitottam a szememet, nem mozdult semmi körülöttem. (Ezt én csináltam volna??) Silver mozdulatlan volt, nem pislogott. A keménybőrű elnyúlt a földön. A fák ágai sem suhogtak. A levelek megálltak a levegőben. Minden megállt...kivéve egy szürke farkast. Ez az a farkas az álmomból. Felém jött és leült előttem. Barna szemeivel engem fürkészett. Lassan emeltem fel a kezemet és nyújtottam felé. Amikor a szőréhez nyúltam, megborzongott a testem.
-Mit szeretnél? -kérdeztem tőle, attól függetlenül hogy nem tud beszélni. Válasz helyett elindult az Ezüst-folyó irányába. Követtem őt csendbe. A bokrok közt eltűnt a farkas, és a vadász testét pillantottam meg a part szélén. Úgy néz ki hogy kisodorta a víz őt, ide. Kijebb húztam őt, és Silvert kívántam hogy legyen itt. Az idő újra elindult és minden mozgott. A gondolataim irányítják az időt, ezek szerint. Silver jelent meg a bokrok közt és odabújt a vadászhoz. A fiú teljesen átfagyhatott hisz remeg. Meztelen testét, Silver melegítette. Felpattant a szeme és hirtelen felült.
-Mi történt? -a kérdéssel egy időben egy tuskó repült felém. Épp hogy elugrottam.
-Ezt te csináltad? -néztem riadtan a fiúra.
-Ne haragudj. Még nem vagyok tisztába az erőmmel. Mellesleg a nevem Lu Han. Hogy kerültem ide? -nézett rám. Én pedig egyre inkább vörösödtem hisz meztelen volt.
-Én Bridget vagyok. Te meg meztelen úgy hogy kérlek kezdj magaddal valamit -fordultam el.
A szürke farkas előjött a felszerelésével és leült mellé.
-Felöltöztem most már mesélhetsz -fordított meg.
-A farkasod vezetett ide. Te a vízben voltál, így kihúztalak hogy segítsek neked -adtam választ, a sokadszor kérdezett kérdésére.
-Ő vezetett ide? Hisz utál mindenkit. Ez különös. Van valamilyen erőd? -bambult rám.

-Hát álmodtam egy jóslatot amibe az volt hogy fel kell ébresztenem az erőmet. Azt hiszem az időt tudom kontrolálni-vallottam be neki az álmomat.

-Shh! Te hát te vagy az arany alma ebben az elcseszett világban. Te vagy a jövője ennek a világnak. Együtt maradunk és segítek fejlődni -adta elő a tervét.
-Rendben. De ez nekem bonyolult -rántottam meg a vállamat.
-Kezdjük az elejétől... -ült le velem szemben a földre és belekezdett. Ebben a világban a jövőt egy ember lelkébe zárták. Ezek szerint valamelyik ősöm alakította így a jövőt, ami most rám szállt. Az erőmet fejleszteni kéne, ebben lesz a segítségemre Lu Han. A kezembe nyomott egy vastag könyvet, amire rá volt írva hogy: Az időkontrol története.
-Én nem értem az írásokat benne. Hát ha te érted. Fejtsd meg. Én addig elmegyek élelemért. -hagyott magamra.
A könyv hátuljára egy név volt írva: Jack Costanza. Ez lehet az ük-ük apám. Biztos az ő naplója. Belelapoztam és tele volt számokkal. Egy óra kellett hogy megfejtsem mi hogy van benne. Az utolsó bejegyzése:
"~Kedves naplóm.          
Az időkontrollal bánnom nagyon nehéz. Az ember figyelmét bármi elveheti és így könnyen hibába torkollhat a jövő. Én megpróbáltam a jövőt megalkotni, de egy személy a jövő előtt állt. Az életem szerelme meghallt, miattam. Az egyik időkontroll fejlesztésemen nem ment jól a koncentráció, és a hibám miatt meghallt. A mindennapjaim borongóssá váltak. De ennek ma véget vetek és boldog leszek a túl világon...vele."
   A szemem könnyes lett. Nem szabad hogy beleessek ebbe a fiúba...még veszélybe sodornám. Pedig már most elvette az eszemet.

 Visszaért élelemmel a kezében Lu Han.
-Sikerült megfejtened? -kérdezte tüzet gyújtva.
-Nem igazán, csak annyit tudok hogy az ősömé volt -hazudtam.
-Értem. Majd holnap folytatod. Gyere együnk valamit mert sötétedik -nyomott a kezembe pár gyümölcsöt és halat.
-Köszi -ettünk jóízűen.
Amikor befejeztük a kaját, Lu Han lefeküdt aludni és magához húzott. Így aludtunk el. Mi ketten a csillagos ég alatt.
Ha kíváncsiak vagytok hogy,  Bridget mire készül és hogy hogy védi meg Lu Han-t magától, akkor írjátok keg a véleményeteket. xoxo---> Brigi

Prológus

Sziasztok! :) Ez lenne a prológus, remélem tetszik. :) Jó olvasást! Xoxo --> Brigi

  A csoportommal egész nap csak bujdostunk. Én nem erre vágytam az életem során. Kalandra vágytam, ahol az életemet is veszélyeztetem. Persze ezt mindenki őrültségnek tartotta, mondván: 

-Egyből meghalnál. Ezekre én mindig csak legyintettem. Új búvóhelyet kellett keresnünk, mert az éjszaka lényei kiszimatolták ezt a helyet. Régóta sétáltunk már, de semmit sem találtunk. Az éjszaka sötétsége világította meg az erdőt, és farkas vonyítást lehetett hallani. Mindenki egymásba kapaszkodva ment. Én egyedül mentem hátul.

  Mellettem megrezdült a bokor, ezért felvettem egy vastag és erős botot, és a bokor felé tartottam. Kilépett a bokorból egy közép termetű farkas, ez csak Silver. Silver-re még 1 éve találtam rá. Éhezett az erdőbe, és én odaadtam neki a kajám felét, még ha az sem volt valami sok. Azóta osztozunk a kaján. Eléggé hozzám nőtt. Azért lett Silver a neve, mert az ezüst folyónál találtam reá. A csapat többi tagja nem tudott róla, mert még azt hinnék én is Közéjük tartozok. Tovább mentem, amikor is sikítást hallottam a banda legelejéről. Előre rohantam és élőhalottakkal találtam magamat szemben. 2 szintre lehetne őket osztani. Vannak a gyengébbek és vannak a kemény bőrűek. Fogtam a hatalmas tuskót amit megláttam a földön, és hozzávágtam az egyik kemény bőrűhöz. Ezzel sajna magamra tereltem a figyelmét. Felém közeledett, én behunytam a szememet és vártam a végzetemet. A szemhéjamon keresztül láttam valami fényt. Kipattantak a szemeim és egy fiút láttam sötét ruhában. A kezében valami pálca féleség volt, amiből, egy-egy méteres hosszúságú elektromos sugár jött ki. Szelte a hallottakat. Mindenki kezébe dobott egyet, így az én kezembe is került egy. Elindultam az egyik ilyen ocsmányság felé. A baj csak annyi volt hogy megint egy kemény bőrűvel találtam szembe magamat. Az elektromos sugár nem szelte át a testét. Nem volt választásom, mert mindenki el volt foglalva, így hát elfutottam. Egyenesen a farkasok barlangjához vettem a célt. Az élőhalottak félnek a farkasoktól. Amikor odaértem egy lélek sem volt a barlangnál. Vagy mégis? A bokorból előugrott Silver és vicsorogni kezdett rám. Később kiderült hogy a kemény bőrűre. Elmenekült az ocsmányság. Én Silver-el bementem a barlangba. 

  Hamar elnyomott az álom. Álmomban egy jóslat volt, miszerint az erőmet fel kell ébreszteni. Képszakadás és megjelent az a fiú aki segített nekünk. Megállt az idő, így odamentem hozzá hogy jobban megnézzem. Gyönyörű barna szeme volt, szőkés haja édesen a szemébe lógott. 

A szeme megmozdult és azt suttogta hogy vigyázzak, majd megint képszakadás és egy szürke farkas tekintetét láttam. Sikítva keltem fel. Valamiért attól a tekintet miatt megrémültem, de ezzel együtt vonzódtam is ahhoz a tekintethez. Silver bújt oda hozzám.

-Semmi bajom. Csak egy rossz álom. -simogattam Silver-t.